A fesztivál zárónapjának programját a pesti klubélet egyik legtrendibb formációja, a Kollektíva indította, este hattól pedig az oregon-i illetőségű Pink Martini üdítően nyugtató lounge zenéjét élvezhette a közönség. A tizenkét tagú formáció a legkülönfélébb jazz hatásokat keveri egybe a kubai rumba édeskés aromájával és a brazil bossa nova fanyar ízével. A „legfranciább amerikai zenekarként” jegyzett együttes zenéje egy hűsítő Martini-koktél rendelésével felérő programmal kínálta meg a kitikkadt fesztiválozókat. A nagy jazzelés közepette óriási buli kerekedett a Nagyszínpad előtt, és még az is táncra perdült a latinos ritmusokra, aki ez idáig csak Carlos Saura filmjeiből ismerte a kötelező tánclépéseket.

A frissítő jazzkoktélok után a 2manydj’s elektro duója egy egészen más jellegű keveréssel pörgette tovább a bulira éhes hallgatóságot. A Soulwax-ből kivált, belga nemzetiségű páros fellépése méltó folytatása volt a tavalyi Tőzsdepalotás bulinak, de azt mintegy túl is szárnyalta. A 2manyDJ’s settje ugyanolyan mellbevágó volt, mint Van Bommel brutális talpalásai a keverésekkel párhuzamosan folyó meccsen. A Dawaele testvérpárt nem hiába tartják számon Európa legőrültebb lemezlovasai között. Egy pofátlan mashup karneválban kevertek össze az MGMT, a Justice, a Sepultura, Daft Punk és a New Order legnagyobb számait. Sőt még a klasszikusokat sem kímélték; a szétcincált slágerek közé alattomos módon csempészték be Beethoven IX. szimfóniájának dallamait. A fináléban felcsendülő Love Will Tear Us Apart alatt csillámló konfetti felhővel terítették be el az önfeledten tomboló közönséget.

Jamiroquai koncertje a világbajnokság döntőjéhez igazodva fél tizenegykor kezdődött. A spanyol-holland párviadal természetesen még a funky evilági helytartóit sem hagyta hidegen. A bizarrabbnál bizarrabb fejfedőiről elhíresült Jay Kay a meccs alatt egy strandröpladbával dekázgatott a backstageben. A több mint egy órás funky parádé méltó lezárása volt az idei Heineken Balaton Sound nagyszínpados programjainak. A fúvósokkal és vokáloslányokkal megtámogatott formáció színpadra lépésének pillanatában, kertelés nélkül begyújtotta a slágerrakétákat. Indításnak jött a Revolution 1993, majd a Light Years napfényes lazulása, a Virtual Insanity őrülete és a Little L tapsolós pörgése. A bulizós Allright gyorsaságára a líraibb Space Cowboy válaszolt, míg a Cosmic Girl-t egy új számmal úsztatták át a Love Phoolosophy pezsgő ütemeibe. A frontember Jay Kay, a funkyba oltott  acidjazz kalaposkirálya, megtisztelő címéhez méltóan, egy popuralkodó nagyvonalúságával uralta a színpadot, és úgy hódította meg magának a Heineken Balaton Sound közönségét, mint a spanyolok a Jules Rimet kupát.