1994 a popzene történetének egyik különösen kreatív és gazdag éve volt, hiszen olyan, a zenei mintákon túlmutató albumok születtek, mint a Green Daytől a Dookie, a Prodigytól a Music for the Jilted Generation, a Nine Inch Nailstől a Downward Spiral, megannyi drasztikus, könyörtelen, kritikus, súlyos és nehezen eltáncolható lemez, ám talán egyik sem annyira fontos, mint Geoff Barrow és Beth Gibbons kollaborációjának fantasztikus kreációja, a Dummy. A Dummy generációs album, olyan örökké fennmaradó dalokkal, mint a Sour Times, a Numb és a Wandering Star, minden tétele súlyos, komor, de mégis lélegzik, heroikus, és egy kritikus megállapítása szerint: az egyik legszebb mű, amit a lét elviselhetetlen könnyűségéről a zene nyelvén írtak. A Portishead a Dummy sikerét megismételte a három évvel később született Portishead című albumon, a New York-i Filharmonikusokkal játszottak felejthetetlen koncertet, majd egészen 2008-ig éheztették a rajongóikat, amikor is megjelent a Third című munkájuk. Ehhez képest már csak újabb három évet kellett várnunk, hogy minden idők talán legfontosabb trip hop formációja a Heineken Balaton Soundon élőben is bemutassa programját. A Portishead minden bizonnyal akkor lép színpadra, amikor a Balaton partján lemegy a Nap, illetve ez így pontos: amikor a Portishead színpadra lép, lemegy a Nap.