A Kispál és a Borz búcsúkoncertjén nem feltétlenül hálás dolog az előzenekari poszt betöltése, a mezőtúri Esti Kornél (interjúnkat lásd itt: klikk) azonban nem illetődött meg és megállta helyét a Nagyszínpadon. Bár a tagok átlagéletkora csupán húsz év, a fiatalos lendület, a jól összerakott dalok és az érett előadásmód egy kifejezetten korrekt és remek hangulatú koncertet eredményezett. Nemrég megjelent nagylemezük dalai mellett új számokat is hallhatott a szépszámú közönség. Az angolszász gitárzenei hagyományokat és a magyar underground elemeit sanzonos betétekkel keverő Esti Kornél ezzel a koncerttel biztosan felnőttkorba lépett, nem mellesleg jogosan erősítette meg tagságát a magyar zenei színtér népes mezőnyében.

Láttam az első és az utolsó Kispál és a Borz-koncertet, meg egy csomót abból is, ami a kettő között van. A zenéjükkel annyit vettek el az életemből, amennyit én adni akartam, a helyzet tehát ideális: nekik nincs követelésük velem szemben, én nem tartozom semmivel. Kivételesen szerencsés embereknek tartom őket, mert azon kevesek közé tartoznak, akik megrendezhették, és részt vehettek a saját temetésükön, és ebből élve kerültek ki. (Tamás, 55 éves)

Közös visszaszámlálással indultunk neki a Kispál és a Borz búcsúkoncertjének. Három, kettő, egy és a PMFC-t éltető háromkettőegy; munkás! rigmus helyett ezúttal egy hihetetlenül hangos és őszinte  Kispál! kiáltást üvöltött ki magából a tömeg, amely a visszaszámlálás után még Gryllus Vilmos: Borz című gyerekversét szavalva készülhetett fel a búcsúra. Lovasiék stílusosan az Utolsó forradalmárral, majd a a Ha ez a véggel indították utolsó koncertjüket. Az est első vendégét, Németh Jucit fogadták a színpadon, aki a De szeretnék-et énekelte el a tőle megszokott imádnivaló manírokkal a közönség legnagyobb örömére. Ezt követően a búcsú fájdalmainak enyhítésére a Kispál és a Borz a Nem fáj-t vette elő, majd egy utolsó kört fizettek rajongóiknak a Presszó rockban. A tömeges búcsúpoharazás az Alkohollal folytatódott, a még színesebb ásítások emlékét pedig Lovasi András egyedül gyónta meg a Nagyszínpad előtt megjelent több tízezres tömegnek a Gyónás teli torokból égbe kiáltott szövegeivel. A közönség a Final Countdownba ironikusan átvezetett Kicsit hadd végén hagyományos konfettivihart kapott az arcába a beígért hímtageső helyett, majd a quimbys Varga Livius lépett Lovasiék mellé, aki a konfettiszórás után a pesti éjszaka neonfényeiben megvilágítva adta elő a Nagyvárosi románcot Kispálékkal. A könnyű textiles éjszakai együttlét után Lovasi András Rezervátum és az Etetéstől hangos önálló blokkja következett húsos vizuálokkal és a Varga Ferenc vonóstrióval, akik a később belépő Csík zenekarral készítették fel a fesztiválozókat az ős-kispálos folytatásra.

Mi jut eszedbe a Kispálról?
Mi csak a Lovasi után megyünk. Persze nagyon kiváncsiak vagyunk a többi vendégművészre is: főleg Kiss Tibit várjuk. Hogy mi jut először eszembe a Kispálról?! Nekem a Csiga. (Zsanett,  29 éves)

Bár hivatalosan csak a Nagyszínpad működött a Sziget -1. napján, valójában egy kisszínpados zenekar is fellépett ezen az estén – igaz, ők is több tízezer ember előtt játszottak. Néhány szám erejéig ugyanis összeállt az ős-Kispál, a legendás „trió” négy taggal, Bräutigam Gábor dobossal, na meg Ózdi Rezső basszusgitárossal kiegészülve. Kezdődött egy 1988-as EFOTT-videóbejátszással, amikor Lovasi még egyáltalán nem volt kisfiús, hanem tényleg kisfiú volt, aztán pedig élőben végigmentek az első demó, meg az első lemez slágerein a Napos oldaltól az Őrjáratig. Az idősebbeknek könny szökött a szemébe, ahogy beugrottak a füstös művházak, tilosazák és feketelyukak koncertélményei, a fiatalabbak pedig csak egyszerűen élvezték a ma is tökéletesen működő dalokat. A talán legrockosabb blokkot a Következő buszon valcere zárta a Quimby frontemberének, Kiss Tibinek az előadásában, hogy utána ismét a fesztiválnagyszínpadok sztárzenekara folytassa a show-t.

Melyik volt a kedvenc Kispál és a Borz-koncerted?
Nekem ez a mostani volt kedvencem. Nagyon régóta szeretem a Kispált, de amúgy nem járok koncertekre. (Pista, 30 éves)

A kis kitérő után olyan számokkal tért vissza a zenekar jelenlegi felállása, mint a Csiga, a Többiektől vagy a Lusta Kígyó Gyógyszertárban elhíresült Emese, majd egy pillanatra a Zsákmányállat közben minden sötétségbe borult. A búcsúzáshoz illő drámai hangulatot tovább fokozva hosszas zongoraszólóból bontakozott ki a Húsrágó, hídverő és a Szőkített nő, amit még Lovasi is nagyon bánt, hogy most játszhatott el utoljára. Az újabb hatalmas konfettizápor és a Még egyszer után egy időre úgy tűnt, mintha idő előtt, hirtelen, még készületlenül érne mindenkit a koncert vége. De a sötétből pár perc múlva előtűnt egy új színpad. Csempézett fallal, asztalokkal, kockás terítővel és borral, a székeken pedig Kispál András és barátja, Lovasi András pengette akusztikus gitárjait, a Csillag vagy fecske dallamaira. Lovasi ezen az estén bármit megtehetett, még a fesztivál legnagyobb karaoke bárjává is sikerült átváltoztatnia a Nagyszínpad környékét. Persze az iszogatásból a többi zenész sem maradhatott ki a pici konyhában, ahol Németh Juci pincérnőként tündökölt a vendégek között és az Ágy, asztal, tv szólt a háttérben. Szinte észrevétlenül helyeződött át a helyszín újra a színpadra és tűnt elő a sötétből Szűcs Krisztián, majd Beck Zoli és segített be a Hang és fénybe. Az utolsó 20 percre már csak a Tiszai pályaudvar és a Ha az életben maradt, meg az a kellemetlen érzés a torkokban és a küzdelem a könnyeinkkel, mert éppen a szemünk előtt múlik el valami fontos. Végül a Zár az égbolt maradt utolsónak, mindenki összeállt egy képpé, csináltak egy nagy fotót és a Kispál és a Borz elbúcsúzott a mindenkitől.

Melyik volt a kedvenc Kispál és a Borz-koncerted?
Keszthelyen az 512-ben. Annyian voltak, hogy amikor megindult a hátsó sor, az egész közönség elfeküdt, a Lovasi pedig a végén már félmeztelenül nyomta. Hatalmas buli volt. (Ágnes, 28)
Az utolsó pillanatban vettünk jegyet a búcsúkoncertre, ma délelőtt még nem is hittük el, hogy vége lehet a Kispál-történetnek. Végül mégis itt kötöttünk ki, és a búcsú alkalmából még a Szigeten meg is vettük a Happy Borzday albumot. Stílusos nem?" (Egy veszprémi család)