Húú, nagyon élveztük ezt a koncertet. Az egész Sziget amúgy nagyon tetszik nekünk, kicsit olyan, mint a német Fusion Fesztivál. Maradunk is még pár napig, a családom is itt van, bár a lányom megbetegedett, így nem fogok tudni annyira körbenézni, mint terveztem.

A skától kezdve a cigányzenén át a francia sanzonig mindenféle műfajt vegyítetek, te hogyan írnád körül a zenéteket?
PM: Ez nehéz kérdés, küszködünk is vele folyamatosan, mert nehéz úgy reklámozni a zenénket, hogy nem tudunk egy jó kategóriát kitalálni rá. Mi csak kick-ass root zenének hívjuk, nagyon hangsúlyos például a dob-nagybőgő páros. Mondjuk le sem tagadhatnánk a múltunkat, én például punkzenekarban gitároztam régen, háromakkordos punkszámokat csináltunk. Aztán szerencsére inkább áttértem a harmonikára.

Milyen zenéket hallgatsz, kik vannak rád hatással?
PM: Viszonylag ódivatú vagyok, rengeteg dolgot szeretek a 80-as évekből. A régi ska és jamaikai zenéket nagyon szeretem. Nagy Mano Negra-fan vagyok. De a régi punk-rock dolgok, a Ramones meg a Clash is fontosak nekem. Mondjuk a 80-as években volt egy bekattanásom és teljesen kinyílt a világ előttem, azóta szeretem például a Mau Maut. De összességében sokféle zenét szeretünk, például a régi dzsesszes dolgokat meg a világzenét is. Nagyon sok elemet veszünk át a legkülönbözőbb műfajokból. Nem is akarunk egyféle zenét csinálni, egy olyan elegyet csinálunk, ami nincs túlbonyolítva vagy túlmisztifikálva, csak egyszerűen megtáncoltatja az embereket.

Feldolgoztátok a Song 2-t a Blurtől, őket például szereted?
PM: Igen, szeretem Damon Albarn dolgait, meg azt a gondolkodást ahogy ő áll a zenéhez. Szerintem ez a dal egy egész generációt kifejez. Azért szeretem a feldolgozásokat, mert nagyon izgalmas egy dalt teljesen új zenei kontextusba helyezni, ez a hallgatóknak is újdonság. Jó dolog felfrissíteni egy olyan számot, amit mindenki ismer. Van sok ember, aki nem hallgat Blur-t, de minket igen, van aki mindkét zenekart ismeri, de egy ilyen feldolgozás mindenkinek meglepetésként hat.

Egy zenei kollektíva tagjai vagytok, ez pontosan mit jelent?
PM: Évek óta ugyanazokkal az emberekkel dolgozunk együtt. Az igazi csináld magad filozófiában hiszünk, mindenki hozzáteszi, amihez ért, a dobosunk például profi fotós, ő csinálja az artworkjeinket. A saját kiadónk terjeszti a lemezeinket, a kezünkben van az irányítás. Ennek rengeteg előnye van: több mint tíz éve működünk így, mi döntjük el mikor mit csináljunk, nem függünk senkitől. Többünknek családja, gyereke van, ezért is egyszerűbb, ha a saját tempónkban haladhatunk, ahogy nekünk kényelmes.

Hogyan írnád körül, mi ez a „Nagy Belga Bumm”, amit ennyire sokszor mondogatnak az elmúlt években?
PM: A titok annyi, hogy sok sok támogatást kapunk. Mindig is nagyon sok jó belga zenekar volt, de az elmúlt években sokkal profibb lett minden, jobban működik a belga zene terjesztése is,  ezt érzékelik az emberek is. A franciáknál, kanadaiaknál, skandinávoknál már megvolt ez, hiszen támogatták az ottani zenéket és ennek megvolt az eredménye. És most végre először nálunk is van előrelépés. Vannak támogatott zenekaraink, például a Vive la Fête, a Black Box Revelation, ezen támogatás nélkül ezek – az amúgy nagyon jó zenekarok – sokkal lassabban jutnának el egy ilyen fesztiválra, mint mondjuk a Sziget.

Ismersz magyar zenekarokat vagy zenészeket?
PM: Igen, Lakatos Róbertet, ő Brüsszelben él és nagyon szeretem a zenéjét. Nagyon szeretjük még a Besh o droMot. Egyszer egy kanadai fesztiválon jammeltünk egy csárdás zenekarral, az például hihetetlen élmény volt. A zene volt a közös nyelvünk. Nagyon jó volt a zenében kommunikálni. De van egy magyar világzenei válogatásom is, nem tudom kik vannak rajta, de azt is nagyon szeretem. Tisztelet a magyar zenének.

Több nyelven énekeltek, miért?
PM: Biztos hatással van ránk is az a nyelvi sokszínűség, ami Belgiumban van, de amúgy teljesen magától jön. Vannak dolgok, amiket jobban tudok mondjuk franciául vagy éppen németül kifejezni.

Üzensz valamit a magyaroknak?
PM: Nagyon jó közönség voltatok, köszönjük, és nagyon szeretjük a Szigetet. Remélem, találkozunk még.

Horváth Kristóf