Kik ők?

Tradicionális-akusztikus baszk hangszerek, kásás basszus alapok és euforikus elektronikus hangok a lazulós chillwave tájakról, valamint a tempósabb dubstep-electro frontról. Ezekkel az asszociatív elemekkel lehet felcímkézni a Crystal Fighters szabad ötleteinek jegyzékét, mely annyira komplex és annyi megkapó zenei stílusjegyet foglal magában, hogy a Szigetet tavaly megjárt Crystal Castles fantáziavilágához hasonlóan jelenleg nincsen párja az alternatív tánczenei univerzumban. Paul Lester, a Guardian újságíróját idézve minden bizonnyal ilyen zenéket játszanának egy baszk kisváros lakói a századfordulón, ha egy időutazó felszerelné őket a huszonegyedik századi hangszerarzenállal.

Legfontosabb pillanat

Az öttagú Crystal Fighters-nek eddig egyetlen lemeze jelent meg, a 2010-es Star of Love. A formáció saját kiadóján, a Zirkulo-n keresztül terjesztette az anyagot, amely olyan rangos, nem csak könnyűzenével foglalkozó újságírók agytekervényeit mozgatta meg, mint az Artrocker, a The Fly, a Dazed & Confused, vagy a BBC internetes kiadásának szerzői.   

Amit érdemes tudni

A blogoszférában terjedő legendák szerint az együttes neve annak a félig elkészült operának a címét viseli, melyet az énekesnő, Laure Stockley őrült nagyapja hagyott hátra az utókornak naplójegyzetek formájában. Ezt a bizarr eredettörténet igazolják a Star of Love számai is, hiszen a lemezre felkerült dalok szövegei tele vannak elvont témákkal, misztikus szimbólumokkal és rejtélyes utalásokkal.  

Legfontosabb számok

Xtatic Trith, I Love London, Plage, Follow / Swallow, In the Summer, At home