Az Interpol 1997-ben, abban a mozgalmas évben alakult, amikor lelőtték Notorious B.I.G.-t, Jeff Buckley elmerült a halhatatlanságban, Kolumbiában Marilyn Mansont hivatalosan is sátánná nyilvánították, és amikor az óceán másik oldalán a Prodigy a sötét és lázító Firestarterrel hódított, a Chemical Brothers pedig kiadta programadó Dig Your Own Hole című albumát.

1997-ben New Yorkban is mindenki újra a Lou Reed által megénekelt sötét oldalon akart járni, és mindenki abban hitt, amiben a tíz éve elhunyt Andy Warhol: a félhomályban és a torzító tükörben. New York azért a világ legjobb városa, mert könnyű elrejtőzködni benne, de azért is, mert ha tehetséges vagy, egy esélyt mindenképpen kapsz. Az Interpolra majdnem öt évnyi szívós és tudatos munka várt, de az erőfeszítéseiket egy figyelemfelkeltő és több mint biztató EP után a 2002-ben megjelent Turn on the Bright Lights című album igazolta. Ez a lemez a posztpunk-revival – mely egyszerre idézi a Joy Division szomorúságát és dekadenciáját, génjeikben pedig ott vannak a legjobb minták a Wire-ből és a Gang of Fourból. - egyik legemlékezetesebb darabja olyan maradandó dalokkal, mint a PDA, a NYC, az Obstacle 1, a Hands Away vagy a Say Hello to the Angels című sötét tónusú himnusz. A két évvel későbbi invenciózus és szinte önkívületi állapotban készült Antics megerősítette az Interpol kultikus pozícióit, az Our Love to Admire (2007) pedig a legnagyobbak közé repítette őket. Az Interpolból ugyan távozott az egyik emblematikus tag, Carlos Dengler, de Paul Banks vezetésével semmit nem veszítettek a lendületből és fantasztikus kisugárzásukból: a tavaly megjelent, az újrakezdést, az állandóságát egyszerre hangsúlyozó albummal turnéznak ezen a nyáron, és aligha kétséges, ők lesznek az idei Sziget talán legjobban várt sztárjai.