Mielőtt Londonban, egy King’s Cross-i csehóban 1982-ben megalakult a Pogues, Shane MacGowan punk-rockabillyt játszott Nipple Erectors nevű együttesével. A punk azonban már hanyatlóban volt akkoriban, Shane is egyre inkább az ír és a skót népzenékből töltekezett, így aztán ebben a szellemben lépett tovább. Spider Stacy pikulázott, Jem Finer bendzsózott, James Fearnley harmonikázott és Andrew Ranken dobolt a bandában, és azzal a névvelindultak, hogy Pogue Mahone (vagyis: nyasgem). Ezzel alapítottak kiadót is, majd felvették első kislemezüket (The Dark Streets Of London), amit a BBC le is játszott, amíg ki nem derült, hogy mit jelent ez a kelta gael kifejezés. A Stiff Records is csak azzal a feltétellel állt szóba velük, ha a szolidabb Pogues nevet használják, és mivel (állítólag) egy fél láda Guinnesst kínáltak fájdalomdíjul, nem tudtak nemet mondani. Így debütáltak 1984-ben a Red Roses For Me című albummal, mely azonnal sejtetni engedte, hogy ez a folkos-punkos banda csodákra lesz képes hamarosan. A csodának Rum, Sodomy And The Lash, aztán pedig If I Should Fall From Grave With God lett a címe, és a Pogues a mennybe is ment velük egy hajszál híján. Az akadályt Shane mértéktelen piálása okozta, aminek következtében úgy megromlott a zenekarral való kapcsolata, hogy 1991-ben, a Hell’s Ditch turnéja közben váratlanul kiszállt.
A következő években két albumot (Waiting For Herb, Pogue Mahone) megjelentetett a Pogues Shane nélkül, aztán feladta, míg Shane 1994-ben Shane MacGowan And The Popes néven új zenekart alakított. Ezzel készítette a The Snake és a The Crock Of Gold című albumát, de valahogy ez a formáció sem boldogult igazán…
Első alkalommal 2001 karácsonyán állt össze egy rövid reunion-turnéra az igazi Pogues, aztán 2004-ben egy újabbra. Azóta pedig – ha új albumra nem is ragadtatják magukat – néhány koncertet minden évben bevállalnak megint. Olyankor az első három lemezükről szoktak játszani, szóval azokból a csodákból…
Csoda lesz a Szigeten is, ahol végre az első magyarországi koncertjét adja az ír folk-punk stílusteremtő bandája, és úgy egyáltalán, a világzene-történet megkerülhetetlen keresztapja, a (Shane-nel súlyosbított) Pogues zenekar.
