Sikert sikerre, rajongók tömegeit rajongók tömegeire halmoz a Csík zenekar. Ahogy a múlt évben elmondtuk már: miközben a 2008-as Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… című albuma platinalemez lett, a legnépesebb hazai fesztiválok rockzenei közönségét is meghódította a zenekar.
Mely korábban vagy másfél évtizedig „csupán” az erdélyi és magyarországi paraszti muzsika tradicionális előadásával jeleskedett. Be sok eső, be sok sár című koncertlemezük még ennek a szellemében készült, ám a 2005-ös Senki nem ért semmit egy másfajta gondolkodásmód előtt is megnyílt. A felvidéki, békési és erdélyi muzsikák mellett ugyanis feldolgoztak három Kispál és a Borz-számot, illetve Lovasi András szövegével-énekével egy amerikai bluest is, mégpedig oly módon, hogy azok mélyen belesimuljanak a magyar népzene szövetébe. Mindezzel nem kevesebbet tanúsítottak, mint hogy a magyar nép- és a rockzene kapcsolatában nem csak a rock lehet „kezdeményező”. Mondhatni: megszületett a magyar tradicionális rocketno. Ez az új stílus később újabb feldolgozásokkal gyarapodott: az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… albumon még egy Kispál-feldolgozás és egy Quimby-darab is hallható. Aztán a Tankcsapda jött… és nincs megállás – a Csík zenekar jeles vendégei társaságában újra tarolni fog a Világzenei Nagyszínpadon.