Az 1990-es évek elején annyi külső zaj, zörej, morgás és dübörgés szűrődött be a rockzenekarok próbatermeibe, hogy a zenészeknek két választása maradt: beépítik ezeket hangtöredékeket az új szerzeményekbe vagy vattát dugnak a fülükbe. Az előbbi megoldást választók döntöttek helyesen. Közéjük tartozik Los Angeles büszkesége, a Fear Factory, amely azóta is az olaj, a fém és a klasszikus hard formák leghatékonyabb kombinációit állítja elő. A Fear Factory első, időkapszulába süllyesztett albuma (Concrete) utáni a Soul Of A New Machine a lehető legideálisabban sikerült, azonnal a modern rock egyik alapműve lett. A kritikusok kegyetlenül szárnyaló dalokról, robbanékony gitárjátékról írtak, mégis a legtöbben a korábban még soha nem hallott mennydörgő, de virtuóz dobjátékot és dobsoundot emelték ki. A Fear Factory 1995-ben a Demanufacture albummal újabb mérföldkőhöz ért: a legbefolyásosabb metálmagazin a Kerrang! a maximális 5 csillaggal jutalmazta ezt a teljesítményt. A közönség olyan jól fogadta a lemez dalait, hogy a Replica bekerült az amerikai Top10-be, míg a Zero Signal hallható volt a Mortal Kombat című filmben. A Fear Factory 1998-ban megalkotta az ember és a gép kapcsolatát boncolgató Obsolete című konceptlemezt, és ettől kezdve a legnagyobbak klubjának ünnepelt tagja. A zenekar a februárban megjelent Mechanize-zal folytatta a világ felszántására és újragépesítésére indított koncertturné-sorozatát – 2010-ben az ausztrál-új-zélandi koncerteken túlléptek a 2000. előadáson is -, és némi otthoni erőgyűjtést követően kirobbanó formában érkeznek az idei Szigetre.