Az olasz popzenéről egy forró nyári estén mindenkinek ugyanaz ugrik be: Eros például, aztán a Szigetet többször lenyűgöző Jovanotti, az örök Nagy Kékséget garantáló Adriano Celentano vagy a romantika szerelmeseinek Gianni Morandi. A kortárs olasz popzene azonban sokkal több és lényegesen izgalmasabb. A torinói Subsonica úgy kapaszkodik a hetvenes években született és máig sem a valódi értékei szerint méltatott érzékeny indusztriál-progrockba, hogy közben folyamatosan aktualizálja a zenei nyelvét. Az 1997-ben megjelent első Subsonica-albumot 250 előadásból álló klubturné követte, majd az ezt követő Microchip Emozionalét népszerűsítő Colpo di Pistola című szám országhatáron innen és túl hatalmas sikert aratott. Az Appenin-félsziget után a Sziget közönségét ezen a nyáron meghódítani készülő Subsonica, miközben nem győzi hangsúlyozni torinói kötődését, szívesen idéz egy mindenki által ismert és szeretett másik helyi hírességtől, Umberto Ecótól: „Torino nélkül Olaszország nagyon más lenne, Olaszország nélkül Torino ugyanaz maradna.“