Megvan annak a maga súlya, hogy a hetvenes évek végi Angliában arról a – UB 40 nevű és számú – formanyomtatványról nevezte el magát egy multikulturális felállású társaság, amellyel a munkanélküli segélyért lehetett folyamodni. Robin és Ali Campbell zenekarának a tagjai munkásszármazásúak voltak, de szerencsére úgy hozta a sors, hogy a segélyen kívül más választásuk is adódott a munkanélküliségtől amúgy jócskán sújtott Birminghamben. Úgy döntöttek, hogy inkább zenekart alapítanak, gyerekkoruk óta tartó mániájuk, a reggae jegyében. Mindössze néhány hónapja játszottak, amikor felfedezte őket a Pretenders együttesből Chrissie Hynde, és ennek egy közös turné, majd lemezszerződés lett a vége. Signing Off című, 1980-ban megjelent albumuk kapásból az angol lista második helyére csöppent, és aztán a listán maradt hetvenegy hétig. Az ezt követő Present Arm ugyancsak a második helyen „végezte”, és harmincnyolc hetet töltött a listán. Ezt pedig már kirobbanó sikernek szokás nevezni a showbusinessben.
És még csak ezután következett (1983-ban) a Labour of Love című albumuk, melyen kedvenc dalaik reggae-változatát nyomták. Ez már listavezető volt, és tizennyolc hónapot töltött a legnépszerűbb korongok között.

Ennek a három lemeznek a sikerét lehetetlen volt überelni, de arról szó nincs, hogy ezek sikeréből „élt volna” a későbbiekben a zenekar. A Labour of Love-nak történetesen még három lemeztestvére született, a 2002-es The Fathers of Reggae című korongon pedig közreműködőként felsorakozott a UB40 reggae-hőseinek a színe-java, így például Freddie McGregor, John Holt, Toots Hibbert, Gregory Isaacs és Max Romeo.A 2005-ös Who You Fighting For? Grammy-jelölést kapott, s mindeközben a legrangosabb fesztiválokon forgolódott a zenekar. Ennek a töretlen sztorinak az sem vetett gátat, hogy Ali Campbell 2008-ban szólópályára tért: a testvére, Duncan rögtön a helyére lépett, a 2010-es Labour of Love IV már vele készült.

Egyszóval, nézhetjük bárhonnan, hatalmas buli előtt állunk…