Egyszerű látogatóként is részt veszel még fesztiválokon vagy inkább már csak fellépőként?

SS: Tizennyolc éves korom óta már inkább csak fellépőként, nem is nagyon lenne rá időm, hogy csupán bulizni járjak el. A nyarak mindig nagyon intenzívek koncertek szempontjából, hetente több fellépésem is van. De semmi bajom ezzel, imádom a fesztiválközönséget. Ugyanakkor mindig találok rá alkalmat, hogy egy-egy koncert után szétnézzek erre-arra.


Nagyon fiatalon lettél sikeres. Hogy élted meg ezt?

SS: Sosem foglalkoztam a hírnévvel, a legkevésbé sem érzem magam valamiféle sztárnak. Aki ismer, tudja, hogy egy hétköznapi lány vagyok, aki kizárólag azért zenél, mert örömét leli benne. A legkevésbé sem kedvetlenítene el, ha a következő lemezemből az eddigieknél kevesebb példány fogyna. Számomra a család és a barátok sokkal fontosabb dolgok annál, hogy esténként hány ember előtt lépek fel.

A kritikusok véleményére mennyire adsz?

SS: Többnyire nem bírom megállni, hogy ne olvassam el a lemezeimről szóló cikkeket, de a leírtak semmiben nem befolyásolnak. Van, aki szereti a zenémet, van, akinek nem jön be. Ha úgy érzem, hogy maximálisan odateszem magam egy-egy album elkészítésénél, akkor máris elégedett vagyok vele. Teljesen mindegy, mit gondolnak mások.

Fiatal lányként mi a legnehezebb dolog számodra a turnézásban?

SS: Leginkább az, hogy semmi rendszeresség nincs egy-egy napomban. Van, amikor csak hajnalban kerülök ágyba, másnap pedig már egy kora délutáni koncertre kell készülnöm. Ez az életforma hosszú távon elég fárasztó tud lenni. De senki mással nem cserélnék, bátran mondhatom, hogy álomba illő életet élek.

A kísérőzenekarod csupa férfiból áll. Hogy jössz ki velük egy-egy turné alkalmával?

SS: Szerencsére a legkevésbé sem vagyok hisztis típus, jól tudok alkalmazkodni másokhoz. Ez rájuk is igaz. Egy-egy koncertkorút olyan, mintha csak vakációra indulnék velük.

Kik voltak a legfontosabb zenei hatásaid?

SS: A korai időkben Lauryn Hill és Erykah Badu, később Mika, a Novelists és még számtalan elektronikus és gitárpop zenekar. Ha már tizenöt éve a pályán lennék, rengeteg különböző műfajú albumot csináltam volna, például dubstep-, drum and bass-, hiphoplemezeket.

Egyszer Prince előtt is felléptél. Személyesen is megismerkedtél vele?

SS: Igen. A felesége odajött hozzám a backstage-be azzal, hogy szívesen bemutatna Prince-nek. Végül vagy félórát beszélgettünk, és elmondta, mennyire szereti a zenémet. Képzelheted, mennyire meg voltam illetődve, egészen hihetetlen volt.

Egy Leefdaal nevezetű belga kisvárosban születtél. Ma is gyakran ellátogatsz oda?

SS: Nyugisabb időszakokban hetente próbálok legalább két napot eltölteni itt, ugyanis a családom továbbra is Leefdaalban él. Egyébként egy nagyon csendes, békés hely, akár természetvédelmi területnek is beillene. A barátom szerint olyan, mintha csak hobbitok laknák.

Van egy nemzeti ikonotok, akit úgy hívnak: Jean-Claude Van Damme. Mit gondolsz róla?

SS: Azt, hogy rettenetes színész. Már gyermekkoromban sem igazán tudtam őt komolyan venni, azt viszont el kell ismernem, hogy valóban ő a legnevesebb belga exportcikk (nevet).