Híres artistacsaládból származtok.

Rippel Ferenc: Igazából nem híres, de valóban, artistacsalád a mienk, mi már második generációs artistának számítunk. Szüleink eredetileg Trio Cortez néven járták a nagyvilágot az ötvenes évek közepétől. Érdekes módon habár nagy volt a kísértés, hogy külföldön kezdjenek új életet, ez fel sem merült bennük, sőt 1973-ban végleg szögre akasztották csillogó jelmezeiket, hogy a mi képzésünkkel foglalkozzanak miközben mérnökként, illetve könyvelőként helyezkedtek el.

Egy artistadinasztia tagjának mennyire tény, hogy ő továbbviszi a családi tradíciót?

RF: Általában a szülő segíti a gyermeket a pályaválasztásban. Nekünk ők nagyon jó példát mutattak, hiszen szintén ebben a szakmában dolgoztak.

Ismersz "pályaelhagyókat”?

RF: Szinte mindenki, akivel együtt kezdtük, már réges-régen abbahagyta különböző okok miatt, főleg a rossz menedzselés játszott ebben szerepet.

Hogy zajlott a gyerekkorotok?

RF: Egészen kicsi korunkban születtünk! (Nevet) Rengeteg mozgás és sport töltötte ki napjaink részét. Négy évesen kezdtünk szertornázni és hamar kiderült, hogy testvéremmel jól tudunk együtt dolgozni. Az Állami Artistaképző Intézet elvégzése után Bulgáriában majd Szovjetunióban próbálgattuk a szárnyainkat, ahol állandó kék-zöld foltok szerzésével alakult jelenlegi technikánk. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag sokszor próbáltak szétválasztani, de mi mindig kitartottunk azon elképzelésünk mellett, hogy családi összeállításban szeretnénk lépni a közönség elé.
Amikor úgy éreztük, készek vagyunk a megmérettetésre, egy éles váltással a Bahamákon vállaltunk fellépéseket, majd egy amerikai körút következett, hogy utána, 1996-ban meghívást kapjunk a világ legrangosabb cirkuszi eseményére, a Párizsi Cirkuszfesztiválra, ahol elnyertük a közönség és a zsűri díját.

Melyek a legfontosabb pillanatok egy artista életében?

RF: Igazából a taps, ami éltet. Ez a legfontosabb dolog egy művész életében és a legnagyobb fizetség is. A folyamatos lámpaláz, ami a színpadra lépés előtt jelzi még azt, hogy a mai napig ez a legfontosabb dolog számunkra és ez jelenti a megélhetésünket is.

A ti nevetek mára fogalom, számos díjban és elismerésben részesültetek. Meddig tart egy artista karriere?

RF: Nincs fix időpont egy artista karrier végére. Nálunk nincs olyan, hogy a csúcson kell abbahagyni, hiszen ez nem sport, hanem művészet. Itt a megélhetésről is szól és a színpadszeretetről. Ha valaki belekóstol, akkor soha nem hagyja abba. Mi úgy mondjuk, hogy a színpadon szeretnénk „meghalni”. Idén 22 éve vagyunk a pályán vagyunk és még legalább ugyanennyit szeretnénk átélni.

Mit is takar valójában a Rippel Akadémia?

RF: Teljes nevén Rippel Brothers Mozgásművészeti Akadémia (RBA) - olyan kezdeményezés, amely kortól, nemtől függetlenül vezet be a mozgás, a sport, az előadóművészet és más kapcsolódó művészeti ágak világába. Rendszerünk az alapozó képzésétől a haladón keresztül egészen a master fokig (OKJ vizsga felkészítés) oktatja a diákokat. Tapasztalatunk alapján folyamatosan nagy az érdeklődés, mi pedig kimondottan élvezzük, hogy kollégáinkkal egyetemben átadhatjuk tapasztalatainkat a minket követő generációknak, ők pedig a szemünk előtt válnak igazi csapattá. Szívesen meghirdetném itt is idei nyári táborunkat, de igen gyorsan betelt a létszám - ez talán nekünk is jelzésértékű pozitív értelemben. Egyébként minden hasznos infót megtaláltok oldalunkon:  www.akademia.rippel.hu

Nem először érkeztek a Gyerek Szigetre: mi volt az eddigi tapasztalatotok?

Nagyon örülünk, hogy idén is meghívtak minket, hiszen a rendezvény tökéletes szórakozás a családoknak, gyerekeknek. Ráadásul az RBA egy eredetileg speciális zárt képzés, amit természetesen minden Gyerek Szigetre látogató most átélhet.

További részletes program itt