A VOLT Fesztivál utolsó napján a Ladánybene 27 melegítette elő a Nagyszínpadot, bár ott se lehetett kisebb a hőség, mint egy karibi ország tengerpartján, vagy bárhol másutt Sopronban. A kánikula azonban kitűnően passzolt a tengerparti reggae ritmusokhoz, így teljes átéléssel képzelhettük magunkat egy távoli mesés szigetre, ahol mindig megnyugtató raggae zene szól. A jamaikai reggae zene nagykövetei megtették, amit a reggae őshazája és népes magyar rajongótáboruk megkövetelt tőlük, egy-két kisebb rastafari-csoport még Hailé Szelassziét is éltette Miksáék lazítóprogramja közben, és mint ahogyan arra a nagy kánikula ellenére is számítani lehetett, önfeledt ugrándozásban végződött a koncert.

Miksáék után Péterfy Bori & Love Band koncertje következett a fesztivál legnagyobb fellépő helyszínén. Boriék két évvel ezelőtt rabolták el a VOLTosok szívét, akkor még a fesztivál egyik kisebb színpadán egy teltházas szívtakarítást levezényelve, tavaly pedig már a VOLT nagyszínpadán is felléptek, az Earth Wind & Fire, a Quimby és Marilyn Manson koncertje előtt elcsavarva a fesztiválozók fejét. Hogyan tovább? Magyarország legismertebb underground dívája és együttese, azóta kiadta második lemezét, így a Péterfy Bori & Love Band koncertrepertoárja sok új dallal bővült. A Nagyszínpad előtt felsorakozó rajongók szeme előtt így nem ugyanaz a film pergett le, amit már elégszer láthattak a VOLT-on Boriéktól, hanem egy igazán felfrissített produkciót élvezve adhatták át magukat a krétakörös színésznő páratlan előadói karizmájának. A forró hangulatú koncerten Boriék néhány művészellátóban időközben elkallódott számot leszámítva szinte az összes dalukat lejátszották, legnagyobb slágerük, a Hajolj bele a hajamba pedig ezúttal hard rock-os változatban, romano beatbox kísérettel szólalt meg a Nagyszínpadon. Péterfy Bori harmadik VOLTos koncertjén megint bebizonyította hódolóinak, hogy ő egy igazi, halhatatlan energiavármpír, akinek éhségét csak a rajongók felé áradó szeretete képes csillapítani.

A Soulfly koncertjén a Soproni Nagyszínpad közönsége kapott a jóból, volt itt törzsi metal, nu metal, thrash metal, death metal, matek metal, metal metal… Marc, a gitáros ötpercenként végzett K1-es forgásos, fejberúgós mozdulatot, mint ahogy tette azt régen is mindig gitározgatás közben. Nyolcvanperces fellépésük alatt a Soulfly szinte összes albumáról elhangzottak számok, ezek mellett pedig a Sepultura legjobbjai is felcsendültek. Maxtől ugye nem lehet elvitatni, ami az övé. Hogyan is lehetne, hiszen szemmel láthatóan is egy őslény, aki elveszi, ami jár neki! És felbukkant az új generáció is, Max Cavalera fia, Igor (nem tévesztendő össze Max öccsével, aki szintén Igor) ült be a dobok mögé egy szám erejéig. Ami pedig a zenekar-közönség kapcsolatot illet, ki kell emelni, hogy Cavalera parancsára volt circle pit, és wall of death is, pont mint egy középkori csatában. Végül muszáj megjegyezni, hogy hiába fogadja meg a mezei zenei újságíró, hogy a Soulfly kapcsán max háromszor-négyszer fogja leírni azt, hogy „Sepultura”, mégis be kell vallani, hogy hiába minden tudatalatti, tudatos és tudatmódosított koncentráció, az est fénypontja akkor is Brazília jövendőbeli nemzeti himnusza, a Refuse, Resist volt! A Soulfly végül ráadás nélkül búcsúzott, de Max végül is olyan, mint egy rossz apa: évente egyszer tűnik fel, nem okoz különösebb meglepetést, de mi, a fiai, mindig nagyon örülünk neki.

Az utolsó VOLTos Kispál koncert híre az ország minden pontjáról a Soproni Nagyszínpad elé rendelte a zenekar rajongóit, akik már attól eufórikus hangulatba kerültek, hogy Lovasiék összehangolták a búcsúkoncert számait a kezdés előtt fél órával. Ekkor még „csak a készenléti fények égtek” a fesztivál legnagyobb színpadán, de este kilenc után már a VOLTos búcsúkoncertre összerakott, a Kispál fellépéseken eddig soha sem látott vizuálok világították meg a nagyszínpad küzdőterén összegyűlt tömeget. A Kispál és a Borz stílusosan a 2000-ben megjelent Velőrozsák album két legjobb számával, a Kapcsolj le mindent-tel és a Ha ez itt a vég-gel indította a koncertet, majd következett az egyik legszebb Kispál-szám, a De szeretnék, melynek sorait biztosra vesszük, hogy mindenki, aki ezen a koncerten ott volt még akkor is dúdolni fogja, amikor majd száz év múlva „öreg lesz, s iszonyú tapasztalt”. Az I like Gemenc után Lovasi András egy pohár pálinkával a kezében köszöntötte a nagyszínpad előtt összegyűlt tömeget, és bevallotta, hogy huszonhárom évvel ezelőtt azért kezdtek el zenélni, mert a Gázműveknél sosem lett volna rá lehetőségük, hogy sokat melózzanak. Ezek után Emese érkezett meg a Nagyszínpad elé, megállt, és a Kispál rajongókkal együtt énekelte el a Kispál és a Borz huszonhárom éves történetének legnagyobb slágereit, a Zsákmányállatot, a Többiektől szép az életet, az Etetést, a Húsvágó Hídverőt és a Szőkített nőt. Utóbbi számot egy hosszú szintetizátor játék keverte le, ami alatt Lovasi András utoljára bemutatta a Kispál és a Borz zenekar tagjait a VOLT közönségének, a Ha az életben-től hangos ráadás előtt pedig mindenki csak azt üvöltötte, hogy; Még egyszer!Csak még egyszer! Most még nehéz elképzelni, milyen lesz az élet a VOLT Fesztiválon a Kispál és a Borz nélkül, de az elmúlt négy napban a fesztiválon feltűnt tehetséges hazai zenekarok közül sokaknak esélye van rá, hogy Lovasiékhoz hasonlóan majd egyszer VOLT- történelmet írjanak.

A Kispál és a Borz búcsúkoncertjét követően volt némi helycsere a nagyszínpad előtti küzdőtéren. A tisztességesen megizzasztott VOLT-osok gyors helyváltoztatásra kényszerültek, de ez kizárólag a halaszthatatlanul elintézendő szükségletek miatt volt. Így azok, akik elhagyták a helyszínt, valamilyen csoda folytán - senki ne kérdezze hogyan –, visszafelé is abszolválták a feladatot. A Soproni Nagyszínpad erős átalakításon esett át, ezért még egy kevés türelemre volt szükség a Massive Attack koncertje előtt. Megannyi fejlámpás bányásznak álcázott technikus kutatott időtlen időkig a kábelek között, de végül minden végződésnek meg lett a párja. Ha csak a számokat nézzük: egy huszonhárom éves hazai alternatív etalon zenekart követ egy huszonkét éve létező brit trip hop csoport, a Massive Attack. Igaz, a nehéz zenei megfejtésekben utazó briteknek már volt több nagy dobása is nálunk, de az idei VOLT-os koncertjük mindenképp különlegesre sikerült. Az örök klasszikusokon kívül, mint a Mezzanine Risingson-ja, vagy a Future Proof, a Teardrop, a Mezzanine, meg persze a folytatásban erős adagot kaptunk a Heligoland kínálatából is a Girl I Love You-nak, a Psyche-nek és a Babel-nek köszönhetően. A Massive Attack VOLTos atmoszfératripje körülbelül egy óráig tartott, és ráadás nélkül fejeződött be éjfél körül.