Az estindító Blind Myself koncertje a Converse Arénában felért egy vasalt bakancsos arcba rúgással, amitől a résztvevők nem is állhattak annyira messze, mert a pogó-körben volt, aki ezt a kiszámíthatatlan táncmozdulatot preferálta a leginkább, megspékelve a sörgyilkos, kaszáló karlendítésekkel. De hát az élet úgy szép, ha izgalommal teli, ahogy azt a közismert rocker, Fellini mondta. A Blind hozta a tőle megszokott színvonalat, és az új számok is mind megállták a helyüket. A zenekar minden egyes tagja akkora lendülettel zúdította a nézők nyakába a nagybetűs METÁLT, hogy meg se fordulhatott a fejükben a távozás. Tóth Gergő énekes igazi hadvezér típus, aki kifordult szemeivel bármikor a frontra tudná parancsolni a jelenlévőket. Ezennel fel is terjeszteném a honvédelmi miniszteri posztra, ha van még ilyen egyáltalán…
Ezt követően kisebb dugóba kerültünk, mert a Nagyszínpad előtt nagyjából az utolsó emberig lecserélődött a közönség és az Ákosról távozó, illetve a The Prodigyre érkező tömegek ütköztek nagyjából az OTP Junior Színpad előtt, ahol már javában umca-umcázott az ukrán Haydamaky. A már messziről is jól azonosíthatóan kozák származású úriemberek népi elemekkel dúsított ska-punkja leginkább a Gogol Bordello gipsy-punkjára hasonlított, annyi különbséggel, hogy a Haydamaky olyan ízlésesen és stílszerűen tálalt feldolgozásokat is megvillantott, mint a The Rolling Stones Satisfactionje, a Motörhead Ace of Spades-e, a Nirvana Smells Like Teen Spiritje, vagy Bob Marley Get Up, Stand Up című örökzöldje. Mindeközben a leginkább egy útonállóra emlékeztető frontember egy kaszapengével fenyegette az őrült táncolásba mélyedt közönséget, de ezt mindenki a népek közötti barátság jelének vette.
The Prodigyről Agnostic Frontra átmenni tulajdonképpen tökéletes példa a csöbörből-vödörbe elméletre. Egyik se a visszafogott, akusztikus balladáiról híres. A fejletépős hardcore-punk hívei itt aztán kiélhették magukat, és nem mondhatnám, hogy bárki is visszafogta volna magát. A zenekart csak fél szemmel lehetett követni, mert az időnként circle pit-té változó, vagyis körbe-körbe rohangáló, kis létszámú, de annál eszeveszettebb harci társaságra is figyelni kellett középen. Az Agnostic Front azért volt kötelező még a műfajért annyira nem lelkesedő műkedvelők számára is, mert egy igazi New Yorki legenda állt színpadra. Az AF tagjai immár huszonnyolc esztendeje koptatják gitárjaikat, no és az utat, hiszen most is egyenesen Olaszországból érkeztek kisbusszal, ahogy azt egy hiteles és kőkemény bandától el is várja az ember. Dobosukat sajnos baleset érte nemrég, ezért a turnéra egy hete ugrott be egy német AF rajongó, aki ismerte a számok egy részét. Kapott is tapsot és ünneplést bőven. Mindezt Tóth „Blind” Gergőtől tudhattuk meg, akit felhívtak a színpadra, hogy tolmácsolja Roger Miret és Vinnie Stigma szavait. Bár emiatt a műsor kicsit rövidebb volt a szokásosnál, az mindenképpen becsülendő, hogy nem mondták le a bulit, hanem éppen ellenkezőleg, dupla energiabedobással játszottak.
Sötétség borította el az OTP Junior Színpadot, ahogy az osztrák dj duo, beizzította a potmétereket. Peter Kruder és Richard Dorfmeister tüdőszaggató mélyekkel indított. Még szerencse, hogy a szervezők kellően előrelátóak voltak, és a színpadhoz tartozó bár székeit és asztalait eltüntették, mert minden hely elkelt a ma este atmoszféra parádéjára. Kiadójuk, a G-Stone tizenhatodik születésnapját Fritz Fitzke vizuálművész exklúzív fényterápiájával is megfejelő Kruderék a kellő hatás elérése érdekében masszívan körbebástyázták magukat óriásmonitorokkal. Úgy álltak a nekik kialakított emelvényen, mint egy csillagközi cirkáló két kapitánya a hídon, akik már maguk mögött hagyták a mi naprendszerünket és pontosan tudják, merre tartanak. MC Earl Zinger és Ras MC T-Weed szédítő mc-párbaja időről-időre újabb feszültséggel pumpálta tele a produkciót, hogy aztán azt Dormeisterék feloldják a zenében. A megannyi monitorból kiömlő szín és fényáradat számról számra átfestette a ritmusra egy emberként lüktető tömeget. A digitális fénykavalkád vibrált, villogott beszippantott és megfürösztött minden fesztiválozót a tizenhat éve folyó zenei áradatban.
Sötét erők éjszakájaA nagyszínpados The Prodigy mellett a kisebb színpadokon is válogatni lehetett a súlyosabbnál súlyosabb zenekarok közül. Mi a magyar Blind Myself, az ukrán Haydamaky, az amerikai Agnostic Front, és az osztrák Kruder és Dorfmeister mellett tettük le a voksunkat. |
![]() Kövess minket Twitteren is!
VOLT Fesztivál a Facebookon
Legfrissebb a
|





Írd be a megjegyzésed!
Ha hozzá akarsz szólni, lépj be vagy regisztrálj: