VOLT-os garázsmenet

A rock’n’roll-hoz kell néhány segédeszköz. Hogy csak a legfontosabb publikus darabokat említsem: gitár, pengető, torok, dob, a művészek és a rajongók. Az idei VOLT utolsó éjszakájába együtt üvöltünk bele a nemjuci, az Óriás és a Fish segítségével.

A Nemjuci 2008-as megalakulása óta először, még csak néhány próbahelyen rögzített számmal adott életjelet magáról. Aztán belehúztak, és 2009 őszén már ki is jöttek az élő zene varázsára alapozó Nemjuci című nagylemezzel. Aki eddig nem látta volna az ex-Animás dívát, rock'n'roll-ra hangolva, most rájöhetett, miért nem tette rosszul, hogy az elektronika és a média világa után a headbangelés, a nyers energiák, no meg a gitárok mellett döntött. Juci személyisége sokkal előrébb került ebben a zenekarban, és ez nemcsak neki, de a zenének is sokat segített. A Rémemberes ritmusszekció mérnöki pontossággal és egy hózentróger feszességével támasztotta oldalba a dalokat, Faragó Tamás gitárjátéka pedig a nagyi lekvárjánál is ízesebb volt. A minden szempontból dögös és vagány koncert nemcsak a tűző nap miatt volt forró hangulatú, hanem mert Németh Juci gitárral, gitár nélkül, a sivatagi meleg ellenére most is nagyon elemében volt.  

A szintén nyers gitárzenében utazó Óriás már tavaly is odatette magát a VOLTosok kedvéért, csak akkor még egy másik helyszínen. Egyedi Péterék zenekara a Jön a nagylemez előtt is már keményen gyűrte a klubkoncerteket, de a megjelenést követően többszörösére emelték a tolóerőt. Ma is jól esett a Szívnyitó, megmozgatta a fejeket az Az a Kellő Hő (amiből tényleg kaptunk is eleget egész nap) és az őszinte, rokonszenves kommentárokkal az Óriás kertelés nélkül maga mellé állította a hallgatóságot. Korábban azt nyilatkozták, azért akartak trióban zenélni, mert mindig is kihívásnak tartották, ha három zenész úgy tud megszólalni, hogy az magával ragadó, őszintén nyers és tetszetős. Az Óriás ennek a tesztnek vetette alá az MR2-MOL Színpadnál összegyűlt tömeget, és koncertjén be is bizonyította, hogy ők szintivel kiegészülve, hármasban is könnyedén hozzák a formát. Az Óriás, sablonokat nélkülöző zenei és emberi hozzáállása már-már közvetlen haverkodássá mélyítette a koncert atmoszféráját. 

A Fish még egy fordulattal turbózza fel a tempót. A Fish koncertjeire pont úgy jellemző a sokszínűség, a lazaság, mint számaikra. Most is megmutatták nekünk, amihez igazán értenek: összegyurmázni kedvenc stílusaikat, és mindezt úgy tenni fogyaszthatóvá, hogy ne legyen vérszegény a végeredmény. Hogy a fordulatnál maradjak, a fiúk ma igazán "tökösre" vették a figurát. Kovács Krisztián nemcsak profi énekes (aki mellékesen Mike Patton magaslatokat is előszeretettel érint Faith No More feldolgozásokat előadó zenekarával), hanem frontemberként is képes magára irányítani a tekinteteket. Amiben a színpadon állók és az előtte tömörülők száz százalékban megegyeznek, hogy maximálisan jól akarják érezni magukat a bőrükben. Semmi kétség, ez mindkét bandának sikerült. A Fish egy olyan built nyomott le a nemjuci és az Óriás koncertjén feltüzelt közönségnek, ami minden VOLTosnak megért néhány lábra taposást és sörfoltot a pólón az MR2-MOL Színpad küzdőterén.
          

 

 
 

Hozzászólások


- nincs megjegyzés -

Ha hozzá akarsz szólni, lépj be vagy regisztrálj:


Regisztráció